ablakpárkány

töltöttük a szombat délutánt és a kora estét, mégpedig Eszti szülőházában (mostanáig nem is tudtam, hogy torbágyi). szóval ebéd után öten elautóztunk (mi hárman, Eszti és Nina) Biatorbágyra, E. apukájának házába. apuka nem volt otthon, ellenben otthon volt a dobfelszerelése, amit kipróbálhattam (érdemes még elkezdeni dobolni tanulni?), valamint ittam csokifagyis kávét és gyógynövényes stresszoldó teát, később faltam az előző napról maradt toroskáposztát, vagy mit, ami rendkívül finom volt tejföllel. vacsora után még az Eszti javaslatára megivott, citrommal meglocsolt búzasör is jól esett, pedig azelőtt csípőből utasítottam el az ilyen nyilemnyalom italokat. közben sétáltunk is a környéken, fölmentünk a viadukt mellett húzódó gyaloghídra, felidéztem az egykori punkbandát, a Matuska Szilver Bandet, aminek tagjai a koncertjükön műanyag gyerekjáték-vonatszerelvényeket rugdostak széjjel a színpadon, megtudtam, hogy ma már nincs forgalom a gyászos emlékű vasúti hídon. Ninával labdáztunk a helyi forrás forrásához menet (sajnos nem tudom a nevét, de talán egyszer utánanézek), fillérekért vásároltunk a Pennyben, aztán jött a már említett remek vacsora. mindeközben jókat beszélgettünk Esztivel. ezúttal is lenyűgözött a belőle áradó harmónia és jóság, amit meglehetősen ritkán tapasztalni úgy általában az embereknél, huszonéveseknél pedig szinte soha. nagyon jól éreztük magunkat, remélem, a jövőben sűrűbben találkozunk velük (és persze Nándival, akinek szombaton Fehérváron akadt dolga, így nem tarthatott velünk) szóval semmi különös nem történt velünk Biatorbágyon, mégis emlékezetesen szép volt ottsajnos a riasztó kutyát nem láttuk, bár kíváncsi lettem volna rá. vajon önmagában elég jó házőrző lehet egy risztó külsejű eb? mondjuk egy csivava vagy uszkár?