ablakpárkány

kópé arckifejezése van, ami nagyon kedvemre való, mivel nemigen örülnék, ha lányom egy nyafka, barbibabán és papritás slágereken szocializálódó nebáncsvirág lenne (ami persze mégis bekövetkezhet, és nyilván akkor is szeretném, de). képzeletemben Zsófi afféle bandavezér kiscsaj a suliban és a téren, focizik, fára mászik, cangázik, és ha leesik és taknyol, mert az elkerülhetetlen, akkor tele a térde és a könyöke horzsolásokkal és varokkal, amit büszkén visel, és gyakran szutykos keze-lába-arca, ruhája. ugyanakkor rendkívül figyelmes másokkal, jó a humora és a szövege, és persze mindig nyitott a csínytevésre. a fenti fotón mintha valami ilyesmit sejtetne Zsófi arckifejezése. most még csak kívülről támasztja a hűtőt, nemsokára már suttyomban kieszi belőle kedvenc csemegéit, természetesen kevéssel vacsora előtt