számára mozgalmas volt az elmúlt hétvége. csütörtökön például babaúszni vittük, ahol a választott roppant eredeti matróz vezényszóra néhányszor lemerítettük szegényt a víz alá, biztos megvan rólunk a véleménye, amikor vörös szemekkel prüszkölve tiltakozik a folytatás ellen, de eltökélt szándékunk, hogy egy életre megutáltatjuk vele a vizet, az úszást és a fürdést egyaránt. meg az esőt. hazafelé a buszon mindenestre haverkodni kezdett egy kis babaúszó sorstársával, bár a fotón épp annak anyukájával kokettál. (ebben rám ütött, én is vele kezdenék, ha egyáltalán, de természetesen ez csak tréfa)
aztán szombaton elvittük a Savoya Parkba, ahol az egyre agyérelmeszesedettebb és rettenetes hülyeségeket
nyilatkozó Földes László Hobó és bandája adta elő a Vadászatot, valójában csak néhány dalt a népszerű dupláról, többnyire könnyedebb régi slágereket, amelyekre nem kell már annyit ugrálni, ami járókerettel amúgy is nehéz volna.
a felejthető zenei élmény után aztán leautóztunk a budafoki Duna-partszakaszra, egész pontosan a Dunaparty nevű helyre, hogy igyunk egy sört (Évi alkoholmenteset), míg Zsófi békésen aludt a szemközti csepeli iparvárosrész és a telihold előtt lila színű buggyos és alul csipkés kisgatyájában, amiben gatyás tyúkra emlékeztet
a fárasztó nap végére aztán teljesen kimerült, úgyhogy egyszer csak azt vettük észre, hogy a matracról lehajtja kis fejét a parkettára, és ott alszik. akkor neveztem el a parkett ördögének, amit, ugye, kiváló táncosokra mondanak, ám e téren felmenőitől, azaz Évitől és tőlem gyakorlatilag nem örökölhet semmit, hiszen jómagam például a pogózásra emlékeztető önfeledt ugráláson kívül semmilyen táncfélét nem ismerek, Évi dettó, csak ő még pogózni sem mer, tehát ha Zsófi jó lesz ebben, azt elsősorban magának köszönheti
