ablakpárkány

közös nyaralásunk volt a néhány napja véget ért idei, persze nem számolom ide a montenegrói nászutunkat vagy a berlini kirándulásunkat, netán bármelyik két-három napos elmozdulásunkat, mert bár általában remekül szoktuk érezni magunkat bármely táján a világnak, azok közül egyik sem nevezhető klasszikus értelemben vett nyaralásnak. ezúttal is a tetszőlegesen kiválasztott és kronológiai sorrenben szereplő képekre (85-ből 13-ra) hagyatkozom, rövid kommentárralitt mindjárt a lányok, az első napokban tett kirándulásunkkor, a Sivatag felé (vittük még Zsófi unokatesóját, Marcit is). a helyet a helyiek Nagymezőnek hívják, de a tűlevelűekkel ritkásan tarkított kőbánya bennem évek óta egy kősivatag benyomását keltette, el is neveztem annak, mármint Sivatagnak, most már mindketten így hívjuk. Zsófi milyen kis öntudatosan néz a kamerábaharmadik nap este Hévízen, a Tófürdő bejárata elé épített színpadon Boban és Marko Markovics koncert volt, méghozzá ingyenes. a szerb cigányok ezúttal is káprázatosak voltak, sajnos a színpad előtti teret beszékezték a köszvényes orosz nyuggereknek, de azért lehetett élvezni a bulit, miként a tavaly Zágrábban megismert horvát Karlovac sört is. mellettem sógornőm és fialányom újdonsült szerelmével, a törlőkendős dobozával, aminek lebirkózása fél délelőtti programokat jelentett számára. egyszerűen megőrült a henger alakú dobozért, ha vele játszott, megszűnt számára minden más. a kis Törlőkendős Doboznéezt az installációt a Pecás Büfé melletti Georgicon strandjának stégjén fotóztam, ahová a fenti torzó mellett továbbiakat is telepítettek a kreatív hallgatók. nem ittam semmilyen alkoholt a büfében, új találmányom, hogy délelőttönként nem ittam és nem dohányoztam, olykor estig tartva az absztinenciát, szinte hibátlanul működöttKriszta és Évi és Zsófi sétálnak Szigligeten, a Majális utcában a strand felé. kedves barátainkat és családtagjaikat, illetve azok barátait látogattuk meg a szomszédban (közben azért Gyenes, Vonyarc, Györök, Ederics). ebédre "rakott halat" ettünk, ami valójában rácponty, Jocó papa főztje, fröccsöztünk, a strandon én ugrálhattam is a mentőhelikoptereknek épített stégről. jó volt, na! (még ugyanaznap este, Vonyarcon dolgozó barátainknál kaptam a telefonhírt: keresztapám aznap meghalt. Isten nyugosztalja)ez a rossz minőségű kép azért került be néhány nappal későbbről, mert nagyon kedves a szívemnek: miközben olvasgattam az ágyon, Zsófi békésen matatott az oldalamon, olykor a zsebembe is benyúlt, előrevetítve a pár évvel későbbieket. idill a javábólitt meg egy másik idill: édesanya és kislány a keszthelyi Libás Strandon, a roppant ötletes nevű Matróz Tanya egyik asztalánál. valamiért a kezdetek, azaz a strand mintegy hat évvel ezelőtti felújítása óta azt a helyet választjuk, Évi szerint azért, mert ott vannak a legtöbben, vagyis biztos az a legjobb hely a strandon. miután viszont mindig azt választjuk, nincs összehasonlítási alapunkíme egy harmadik idill: Sanyi papa sörözni tanítja unokáját, legalábbis azzal tréfálkozik. jó vicc, mondhatom. mögötte a nappali (persze csak az épülő ház nappalija, nem ott laktunk a betonvasak és vezetékek között)ez pedig már a pénteki biciklitúránk első állomása a fenékpusztai római romok mellett. akkor még nem sejtettük, hogy kurvafárasztó 70 kilométert végigtekerni 40 fokban a perzselő napon, részben elbaszott murvás, zötykölő utakon, de egy turista mit tehet? mi örültünk, és jól körbecangáztuk a Kis-Balatont, egy részétDani és Kriszta haladnak át a helyi hullámvasút, a Kányavári-szigetre vezető fahíd gerendái alatt. Kriszta legalább gondoskodott magának útifröccsről, mi addigra minden frissítőnket megittuk. a szigeten semmi különös, tájékoztató képek az ott élő, ám számunkra éppen akkor láthatatlan madárfajokról, egy kilátó, amelyről látszott a Kis-Balaton egy szelete. és kurvamelegbivalyok a kápolnapusztai Bivalyrezervátumban. állítólag évekkel ezelőtt szabadon lehetett sétálgatni a jámbor patások között, ami azért jóval izgalmasabb lehetett, mint most, a kiépített és elkerített ösvényről bámulni a kérődzőket. biztosan föl lehet baszni az agyukat ezeknek a békésnek látszó növényevőknek, aztán iszkiri, akárcsak a rezervátumban szép számmal élő ürgék (belőlük is sokat láttunk)Vörs felé haladva a legszarabb, rázós úton egy kihalt állomáson hittük azt Krisztával néhány pillanatig, hogy felfrissülhetünk a jéghideg kútvízzel, de nem. a vörsi Postás Presszóig kellett várni a felüdülésreZsófi is kitikkadt a nagy nyaralásban, itt például spontán elaludt. írhatnám még, hogy voltunk a Balatoni Múzeumban, feltekertem a Szent Mihály-dombra, strandröplabdáztunk, muszakát ettünk és diszkóztunk barátainkkal Szigligeten, bográcsoztunk, boroztunk és parázs, egyben ostobán parttalan vitákat folytattunk Keszthelyen, úsztam Zsoltival a Hévízi-tóban, szaunáztam a szénbányászok egykori üdülőjében, meglátogattuk bátyámékat Cserszegtomajon, cukrászdáztunk a Jegenye utcában. de nem írom. jövőre hasonlókkal kiegyeznék!