kirándulásunk legfőbb hozadéka, hogy megnyugodhatunk: mindketten tudjuk vezetni az autót, nem kell rettegnünk miattunk bekövetkező tömegszerencsétlenségtől. én mindössze két lefulladással elvittem az autót Mátramindszentre, Évi pedig ugyan csak egyszer fulladt le hazafelé, viszont menetközben leverte a visszapillantó tükröt, amit azóta sem tudtunk visszailleszteni a helyére. (a lángosos feliratot Pásztón láttuk a kocsma áramszekrényének ajtaján, és meglehetősen mókásnak tartottuk, hogy ugyan miért csak szerdán lehet lángost enni azon a helyen? netán a helyiek kizárólag aznap kívánják?) szóval jól ment a vezetés, na. 
különben pompás volt a hangulat is, tanultunk egy új, kreatív játékot, énekeltünk, beszélgettünk, ettünk-ittunk, fáról cseresznyéztünk, elsétáltunk a tavacskához, és természetesen ezúttal is kicsi Zsófi volt a szupersztár, mondhatni közkézen forgott, és láthatóan roppantmód élvezte. mellesleg eddig tökéletesen beválni látszik az elképzelésünk, hogy visszük mindenhová ezerrel, hadd lásson sok mindent, hadd ismerjen meg sokféle embert (kutyát, macskát, bogarat, komodói sárkányt), Zsófi nyugodt, kiegyensúlyozott személyiség, vidám az alaptermészete. (utólag visszagondolva, az esti fürdetések megtekintéséért igazán szedhettünk volna belépődíjat a barátainktól, a bevétel elég lett volna néhány szett pelenkára) aztán itthon jött a visszarázódás a hétköznapokba, ami annál nehezebben megy, ugye, minél jobban érzi magát az ember valahol
az alsó képen Johanna, Zsófi második nevének ihletője. tulajdonképpen két éve, Johit Egerben megismerve tetszett meg a Johanna név, amiben nyilvánvalóan nagy szerepe volt, hogy Johi rendkívül értelmes, kedves, kreatív (képzőművész és zenész) továbbá szép nő. ezúttal is elhúzta a nótánkat, és drukkolunk neki, hogy a következő hónapban Nyugat-Európában sokan vevők legyenek a játékára, merthogy barátai részben az utcai muzsikálásából remélt bevételre alapozzák a létfenntartásukat Szlovéniától Dél-Franciaországig.
nem mellesleg lányom első keresztnevének eredeti viselője, Zsófi, ugyancsak arrafelé mozog, ellenben nem tud hegedülni, de biztosan rajzol valami eladható szépet
egyébként pénteken este meglátogattak a Kenőék, söröztünk kicsit a Bocskaiban, aztán itthon is, itt is aludtak, és gyakorlatilag megbeszéltük, hogy jövő január elején velünk tartanak hagyományos évkezdő kirándulásunkon, Bécs, Zágráb, Pozsony után, ezúttal Ljubljanába. tök jó!
