havazott tegnap délután. mindössze néhány percig szakadt a hó, amikor a keresztúti ájtatosság elnevezésű program forgatásához felálltunk a budakeszi kálváriadombon a kollégákkal, aztán kisütött a nap
a szélviharban használhatatlan volt a hang, a diakónus nem akart interjút adni, mondván, nem készült föl (mire is? arra, hogy mondjon öt mondatot a liturgikus eseményről, aminek ismerete a kisujjában kéne, hogy legyen?)
úgyhogy negyedóra átfagyás után galád módon ott hagytam küszködni az operatőr kollégákat, és szépen hazajöttem. a kálvária egyébként festői
