ablakpárkány

itthoni napjai nem túl zökkenőmentesen teltek, legalábbis ami az alvás-ébrenlét, evés-emésztés, öltözködés rendjét illeti, de ez nem baj, alapvetően Zsófi igényei szabják meg, hogy éppen mi történik vele. ha nyüszög, sír, fölvesszük, dajkáljuk vagy etetni próbáljuk, tisztába tesszük, ilyenek, és ha újra elalszik, ami egyik pillanatról a másikra bármikor, bármilyen tevékenység, grimasz, bőgéskezdemény, ásítás, szopizás stb. közben bekövetkezhet, hamarosan újra mozdulatlanul hever, míg nem egész testtel összerándul valamitől, és alszik tovább. nappal zömmel alszik, éjjel sipákol a kaja után. ha így folytatja, alighanem előbb-utóbb megzabáljuk!itt néhány perccel a kórházból történő hazaindulás előtt, hiába az 55 centi, ilyen picikena, erről beszélek. egyfolytában alszik, alsó ajkait kicsit beszívva, sajátos arckifejezéssel, tejmorzsákkal a szájánegy kismacska, vagy valami hasonló... ígérem, lesz majd nyitott szemű portré is, de egyelőre aránylag ritkán nyitja ki a szemeit. egyelőre sötétkék a szeme színe, de ez valószínűleg változik