ablakpárkány

került terítékre vasárnap délután, miután barátainkkal úgy döntöttünk, meglátogatjuk e pártunk és kormányunk által oly szépen felújított, ám évtizedek óta (egyes vélemények szerint a kezdetektől) az enyészetnek kitett és teljességgel funkciótlan épületegyüttest. mindjárt a látogatás kezdetén szóváltásba keveredtünk egy alkalmazottal, aki nem engedte, hogy a kovácsoltvas díszkerítéshez kössük a biciklijeinket. a baj csak az volt, hogy a kevés biciklitároló roskadásig tele volt már kerékpárokkal, oda nem tehettük, végül egy fához lakatoltuk a cajgákat. rajtunk kívül néhány perc alatt legalább tucatnyi bringás érkezett még a helyszínre, hasonló konfliktusba keveredve a rend őrével.a második fennakadást az jelentette, hogy az objektumba nem lehet kutyát bevinni, így - Döme miatt - kénytelenek voltunk kerülővel, oldalról és fölülről negközelíteni a helyet, hogy legalább rálátással csodáljuk meg OV nagy művét (sajnos a hibás helyesírással elkészült márványtáblát így nem láthattuk) megnéztük hát fölülről, és ez alapján annyit tudok mondani róla: félkész, rendezett, lélektelen, rozsdás, keverve benne a régi és a modern, felejthető. azelőtt jó kis koncertek voltak a szakadt díszletek között, míg a talajszinten lévő nagy belmagasságú helyiségek festőművészek műtermeiül szolgáltak. most Schmitt Pál szelleme lebeg a Várkert Bazár fölött...