vagy mínusz, kinek hogy tetszik. igyekeztem a cseh főváros legbelvárosibb részein olyan felvételeket készíteni, amelyeket általában nem szoktak a turisták. nekem tényleg tetszenek az indusztriális homlokzatok, a szocreál igénytelenség, és a budapesti viszonyok ismeretében még a cseh hajléktalanok látványa is inkább a szabadságot juttatja az eszembe, mint a nyomort. íme, egy csokorra való Prága - alulnézetből
ez az impozáns épület a Vencel téren magasodik. gyanúm szerint valamikor Gustáv Husák uralkodása idején épülhetett, és felteszem, akkor még modernnek is számított ez a vasbeton/üveg építmény. vélhetően valamilyen irodaház lehetett. ha valaki megfejti, mit jelent az U Styblo, annak fizetek egy korsó cseh sört. az U persze a -hoz, -hez, -höz ragot jelenti, de a második fele kérdéses
ez a nő szintén a védőszentről elnevezett téren ücsörög és falatozik. nem hajléktalan, csak feltehetően szegény és lepusztult, esetleg alkoholista, de mindenképpen szomorú, láthatóan az élet sötétebb oldalán él. az imént sorolt jelzők nem minősítések, már csak azért sem, mert Péter barátommal megállapítottuk: Prágában nagyon tudnánk élni, de valószínűleg nagyon rövid ideig: hamar belefulladnánk a kiváló sörökbe
ez a férfi viszont egyértelműen koldus, nem hinném, hogy muszlim, és éppen Allahhoz imádkozik Mekka irányába. jó Tarlósunk már rég kivégezte volna a tetves rohadékot (hadd ne tegyem ki az idézőjeleket)
egy másik pompás homlokzat a Vencel téren. nem sokat pöcsöltek a díszítéssel. barátságtalan ház
erre sem szeretnék a szemközti épületben lakva naponta látni, még akkor sem, ha cserébe Prága központjában laknék
szintén a Václavské náměstí, szintén egy gyöngyszem. a 70-es évek szocialista divatháza lehetett. szépséges
ő sem az Óvárosi tér sörözőiről ismeri a cseh fővárost, bár ki tudja, talán egy korábbi életszakaszában megfordult Prága nevezetes terein, vendéglátó egységeiben. kívánom, hogy visszatérhessen még abba a Prágába
ez is egy szép darab a Vencelen túl. természetesen nem ez a Nemzeti Múzeum főépülete, az a csodás monstrum a Prága 1. képei között látható. ez afféle irodaépülete lehet a múzeumnak
erről a bohókás muzsikusról a Korai Öröm énekese ugrik be elsőre, lényegesen rosszabb kiadásban. sejthetően a hátizsákjában van mindene, de legalább több esélye van a pénzkeresetre muzsikálni nem tudó sorstársainál
hajléktalan pár a prágai éjszakában, valahol az U Pinkasů közelében, talán a napi szajrén osztoznak éppen. ilyeneket látva kicsit szégyellem, hogy én megtehetem, hogy utazgatok és olykor étteremben ebédelhetek. persze a világ összes szenvedését nem lehet senkinek a vállára vennie
egy csődbe ment Vencel téri üzlet kirakatából búcsúzom a cseh fővárostól. imádom Prágát! szeressétek ti is!
