és csend és hó és halál, írta Vörösmarty Előszó című versében. ez jutott eszembe kinézve az ablakon, látva a mostani tél első havas képét (a hálószobánk ablakából készült, alant kiskertünk részlete), de valójában semmi halálos érzésem nincs a havat látva. délelőtt úsztam és szaunáztam egy jót, nemrég ebédeltem, most ledőlök olvasni kicsit, aztán angolozom, míg Évi hazaér. este pedig megyünk a Bálint Házba, ahol Para-Kovács és Sziámi Gyermekláncfűrészelnek. jönnek még Kenőék is.
szóval inkább jó a hangulatom, mint sem. (valahogy úgy érzem, meglesz az őrmezői állás. ha nem, akkor valami lesz hamarost) ja, és tegnap kész lett a biciklim, most hibátlanul, olajozottan várja velem együtt a tavaszt