csodálom, hogy Zágráb nem került föl eddig a magyar turisztikai térképre. közel van, olcsó, történelmi épületekben gazdag, gyönyörű a fekvése - hogy csak néhány értékét említsem hirtelenjében. a velünk kontraktusba került emberek kedvesek voltak, persze az átlag parasztmagyar turista bárkit képes kihozni a sodrából. a kocsmákban lehet dohányozni, automatikusan adnak kísérő vizet a kávé mellé, és szívesen látott vendégek a kutyák. nem akarok részletes fogalmazványt írni háromnapos zágrábi jelenésünkről, csupán fölvillantok ezt-azt, ahogy eszembe jut.

Zágráb roppant eklektikus város. szocreál és szecessziós, lepusztult és felújított épületek váltják egymást. ultramodern üvegpaloták és középkori ortodox templomok jól megférnek egymással. szűk utcák villamosjárattal, a keskeny járdából leválasztott (és kihasznált) kerékpársávval, hatalmas terek óriási platánokkal. karácsonyi díszkivilágításban Zágráb lepipálja Bécset! (vízkeresztig még engem sem zavar a csilivili)és nyüzsög az egész belváros: délután 4-től egybefüggő teraszokokon kvaterkázik kávéja, bora, söre mellett a horvát polgárcsalád gyerekestül. nem turisták, helyiek. ez afféle déli feelinget kölcsönöz a városnak. engem egyáltalán nem emlékeztet a pesti Jókai tér és Ráday utca műanyag hangulatára. illatfelhők szálldosnak a sülő kolbászokból és fővő forraltborból, mindenünnen más zene szól, de bármilyen dallam csak néhány másodpercig csap agyadba, továbblépve már egy másik taktus veszi át a helyét. aztán lépsz hármat, és máris egy kihalt mellékutcában találod magad (ahonnan rövidpályás sikló visz föl a várdombra)

    a Dolac nevű zöldségpiacon, ahol a dalmát mandarint és narancsot szárastul árulják, és kóstolónak         kibontanak néhány gyümölcsöt, vettünk is vagy két kilót. (fentebb a halpiac pilipokkal, tinta- és lepényhalakkal, de azokat nem mertem lefotózni)

(a közölt képek időrendi sorrendet követnek. a szereplő homályosabb, szemcsésebb fotók azért maradtak, mert sikertelenségük ellenére is bemutatnak valamit a láttatni kívánt tartalomból)

     péntek délután a Jellasics téren. háttérben a bán monumentális lovasszobra, mögötte az adventi sátor

    a Strossmayer tér csaknem valamennyi platánja villódzó díszkivilágításban

     a nagy kiterjedésű belvárosi teraszhálózat részlete január 3-án

     a pravoszláv Úr Színeváltozása templom

     ortodox templombelső

    a templom melletti gyertyaégetőt takarítja a templomszolga

     a katedrális előtti téren a gyerekek alkothatják a szent család tagjait

    a legelterjedtebb horvát sörfajta a Ribnjak park szélén álló hangulatos rockkocsmában. érdekesség, hogy egész Zágrábban nem találtunk olyan helyet, ahol csapolt sört mértek volna. mindenütt csak üveges. folyt. köv.