- a 80 éve lebontott Tabán emlékezete 
címen nyílt kiállítás pénteken a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban, az óbudai Korona tér 1. szám alatt, amire régi várostörténész barátom, a tilosos dj-ként is ismert ArabSanyi hívott. 
a gazdag látnivaló jól szemlélteti az 1933-ban bontani kezdett, a világháború alatt tovább pusztuló és az új Erzsébet híd építése miatt végleg fölszámolt budai városrész egykori építészeti remekeit, gazdag polgári miliőjét, hangulatait. fotókon, rajzokon, festményeken elevenednek meg a régi pékműhelyek, bordélyházak és kocsmák, az emeleti kiállítótérben pedig tárgyiasult formában is látjuk a múltbeli lakásbelsőt, órás- és cukrászműhelyt, szeszfőzdát és fűszerboltot. 
a Tabánt én már csak szánkózóhelyként és a május elsejei Mini-, LGT- és Beatrice-koncertek terepeként ismertem. számomra lenyűgöző az az építészeti és kulturális gazdagság, amelyet másfél évtized alatt leromboltattak a főváros akkori vezetői (meg a bombázók).
s ha már módom nyílt a kiállítás-megnyitó apropójából betérnem a múzeumba, potya pogácsa és rozébor rágcsálása/szopogatása közben megtekintettem a múzeum többi terét is, például a Krúdy-emlékszobát, illetve a Két évszázad a magyar kereskedelem történetéből című gyűjteményt. 
imádom az eltűnt idők hangulatát idéző visszarévedéseket, még múzeumi körülmények között is, már ha azok igényes korhűséggel adják vissza az egykort.
ez a múzeum úgy adja vissza, remélem, az általam készített fotók is visszaadnak ebből valamicskét. a legjobb, amikor olyan tárgyakat látok viszont, amilyen a mi háztartásunkban is előfordult anno..
a mustra után még megittam egy kávét Sanyi múzeumi és Budapest folyóiratos kollégáival a szomszédos Mókus Söröző teraszán, aztán szépen hazatekertem a hűvösödő alkonyatban
