olvastuk vasárnap barátainkkal a pilisi Dera-szurdoknál kitett ismertető táblán, és hát jól megmosolyogtuk a mondatot, mert azért az egyébként szép pilisi dombokat és völgyeket éppoly túlzás a svájci Alpokéihoz hasonlítani, ahogy anno a Kádár-korszak Magyarországát Svájchoz. mindenesetre a 33 kihagy6atlan úticél Magyarországon honlapon szó szerint az alábbiak olvashatók: Vadregényes, mesebeli táj vár minket a mély völgyben, ami előhozza az emberből igazi gyermek énjét, a felfedezőt, a kalandozót! Friss, tiszta hegyi levegő, csobogó patak, erdő, szurdok - az embernek olyan érzése támad, mintha a távoli Svájc csodaszép hegyei között sétálna.
tényleg tetszetős az út a kiszáradt Dera-patak fölött kanyargó fahidacskákon által, csakhogy meglehetősen rövid, kényelmes tempóban nagyjából félóra alatt tettük meg, másrészt - nyilván a tavaszias októberi hétvégének is köszönhetően - rengeteg gyerek nyüzsgött végig a szurdokban, akik természetesen folyamatosan üvöltöztek, ahogy ezek a kis büdös kölykök mindig szoktak, ami kis híján elviselhetetlenné tette az egyébként optimális látnivalót.
az ismertető szerint a "dera" szó maga is rést, szakadékot jelent. Ezt a találó nevet a Pomázon élő szerbek adták egykor a folyónak és így a szurdoknak is. Nos a Dera-patak völgye nem hazudtolja meg a nevét: a folyó 1-1,5 kilométeres mély, meredek szurdokot alakított itt ki. vagyis hol patak, hol folyó szerepel a leírásban, lényeg, hogy valamilyen mozgó víztömeg, amelyből mi csak alig egy keveset láttunk a szurdok végén, ahol aztán jól megettük az obligát fasírtjainkat kiflistül.
elgyalogoltunk még a pilisszentkereszti Szentkúthoz, ahol működő kápolnát alakítottak ki a hegyoldalban, bár a dizájn inkább emlékeztet valamiféle keleti vallás szentélyére, elég talán, ha a világoskék hullámpala tetőborítást említem, mennyezetére pingált aranyló csillagokkal... 
onnan még visszasétáltunk a kiindulási ponthoz, az autóért, amivel még fölmentünk Dobogókőre, ahonnan két kilátóból is jól lenéztünk a Dunakanyarra, láttuk Szobot és Dömöst, magát a Dunát és különféle domborulatokat meg félig irtott erdőrészleteket. szerintem csak idő kérdése, a kormányzati hátszéllel megtámogatott helyi Pokorni mikor álmodik ide is sífelvonókat és wellness-fitness központokat szállodákkal, mondanom sem kell, abszolút közakaratból. 
mindenkinek javaslom a fenti útvonalak fölkeresését, amíg nem késő. mi a hétvégi dunántúli körutunk után, jövő hétvégén fölmegyünk elbúcsúzni a Normafától 
