is bekerült az őszi repertoárba, már ami a kirándulásokat illeti, habár kirándulásnak nemigen lehet nevezni a ma délelőtti margitszigeti sétánkat Kenőékkel, de tagadhatatlanul jót tett a kedélynek a vasárnapi szikrázó napsütésben.
sajnos a sziget végén lévő halastó vízét leengedték, bajban is voltak a halak és a teknőcök, legalábbis így képzeltük. természetesen nem működött a Zenélő Kút sem, mi több rácsokkal el is kerítették. több mellszobor hiányzott a talapzatáról, a színesfémgyűjtők régóta idejárnak egy-egy bronz szoborfejért. láttunk még egy napokban fölhúzott emlékművet, valami egykori fasisztáét, a magyarországi irredentizmus állítólagos atyjáét. e helyről köszöntjük a Főváros kezelésébe a közelmúltban átkerült sziget új gazdáit! a futókör rekortánja is több helyen rohad, fölfeslett, talán jobb is mellette futni, mert így meglehetősen balesetveszélyes. a 
középkori klastrom romjai telefújva graffitikkel, mindenhol hegyekben áll a szemét.
szépen felújították viszont a nagy szökőkutat, jóformán ez az egyetlen pozitívum a Margitszigeten, 2013 őszén. Kenőékkel pedig jókat beszélgettünk, és megállapíthatom, hogy a péksüti még mindig finom és friss a Sportuszodában.
a képeken a sportszeretetükről méltán híres Kenesei-házaspár gyakorlatozik egy sprortszeren, míg egy másikon Évi próbálgatja a sízést. a harmadikon meg a nagy szökőkutat sikerült lefotóznom, épp akkor, amikor egyetlen vízsugár sem tört a magasba..
