lett végül szombati kirándulásunk végállomása. eredetileg Felcsútra autóztunk Kenőékkel, hogy megnézzük a híres-neves Orbán-család által gründolt helyi Puskás Akadémia FC épülő stadionját, és láttuk is, amint az egyébként alig néhány ezres létesítmény monumentális betonoszlopai nőnek ki a falu földszintes házai mögül. a hétvége ellenére élénk munka folyt a területen, emelték a daruk a betontömböket, miközben azzal az érzéssel kattintgattam a gépemet, hogy bármelyik pillanatban rám lőhet valaki a miniszterelnöki testőrségből az egyik félig húzott redőny mögül.
hogy a Vértes lesz a végcél, azt útközben határoztuk el Ildi javaslatára, miután ő alaposan ismeri a vidéket. Vértesacsán ittunk ezt-azt a kocsma teraszán, aztán észrevettük, hogy idillikus képet idéző békés polgári családok lepik el a település köztereit, mikor rájöttünk, hogy valójában bábukkal népesítették be a falut, hogy a figurák nem igaziak, csak szalmából vannak összerakva, viszont az ötletet jónak tartom: ha már néptelenedőben egy község, pótolják a kieső egyedeket bábokkal: szemre legalábbis meglesz a létszám
Vérteskozma többnyire gyönyörű házai közt már gyalogoltunk. egyrészt így jobban megcsodálhattuk a portákat, másrészt mert amúgy is az erdőn keresztül akartunk feljutni a várgesztesi várba. (Vérteskozma a szépsége mellett kicsit halottnak is tűnt, mint egy alig látogatott skanzen, ráadásul valami nagytőkés barom ízléstelen épületek felhúzásába kezdett a település végén, vagyis e falu is elveszti szüzességét.) Gesztesen egy fáról besárgabarackoztunk, aztán megkajáltunk a korrekt árfekvésű és ízletesen főző, kiadósan tálaló Nimród Étterem teraszán, de a várba már nem mentünk föl tele hassal, sőt, visszafelé az autóban el is bóbiskoltam..
