jártunk pénteken Edittel, mégpedig a 18. búcsúban, merthogy jó magyar szokás szerint a krisnások is kitalálták, hogy évente egyszer 3 napra magukra irányítsák a figyelmet. az első búcsúnapon, pénteken még nemigen tülekedtek a sajtó képviselői a Völgyben, annak ellenére, hogy a krisnások sajtósa, Kata, 20 férőhelyes kisbuszt szervezett az újságíróknak a völgybe, teljesen ingyen (az újságíróknak), ám a 18 jelentkező újságíróból mindössze 5-en voltunk a buszon az indulásra. (Edit persze nem kolléga, hanem kíváncsi rokon; nyilván elengedhetetlen sármomnak köszönhetően vihettem magammal még egy főt, aki Évi lett volna, ám ő nem tudott jönni munkahelyi kötelezettségei miatt, így lett Edit az útitársam.)

nem részletezem az utazásunkat, minden jó volt, én egyébként is mindig jól érzem magam a krisnások között. kedvesek, mosolygósak és nem nyomulnak ezerrel a megtérítésedre, mint más egyházak képviselői. teheneztünk, beöltöztünk száriba és dhótiba, ettünk vegetariánus ételeket, például pakorát és sabjit, én egy kicsit többet rendeltem, mint amennyit képes voltam megenni,

de Edit örömmel besegített. megnéztük a templomot, Edit íjászkodott is (régi krisnás hagyomány, ugye), ráadásul bevállalta, hogy arcára, pontosabban a szemei mellé félkörben kér hennafestést, amit meg is kapott, igaz, estére levakarta magáról a legalább egy hétre ígért mintát, pedig szép volt. én még egy süti fölött beszélgettem egy kicsit Guna-grahi dász barátommal, a zenésszel, aki kedden a vendégem volt a Basszusban is.

visszafelé még még megnéztünk egy Árpád-kori tornyot Somogyvámos és Somogyvár határában, valahol a pusztában, aztán már csak robogtunk haza a Balaton mellett, hogy ehessünk végre egy kis kolbászos rántottát, ledönthessük egy korsó hideg fácánossal, és elszívhassunk egy szál jó cigit a Bocskai teraszán, a csatlakozó Kenőékkel. jó volt ez a péntek. Hare Krisna Hare Krisna Krisna Krisna Hare Hare, Hare Rama Hare Rama Rama Rama Hare Hare