hangversenyen voltunk múlt hétvégén, méghozzá lányom és barátja kórusát hallgattuk meg a Rózsák terén álló görög katolikus templomban (ők a kar bal szélén a másodikak). a kívülről kicsinek tűnő szentély belülről viszonylag tágas, és számos olyan figurát is fölpingáltak a falára, akiket róm.kat-oknál nem szoktak, például Szent Athanázt. engem a zene és érdekességek mellett az is élénken foglalkoztatott, vajon a 20 méter magas mennyezetre szerelt világítótestek kiégett izzóit daruval cserélik-e, vagy a padlásról behúzva? szép volt az este
most meg már mindjárt belénk szalad a karácsony, de nem görcsölünk, mert ennyire jól még sosem álltunk. megvan a fenyőnk, nagyjából az ajándékok is, meg az ételek alapanyagainak egy része. csak szép komótosan, semmiképp nem szeretnénk jó magyar szokás szerint idegbajt a karácsonyból. ezúttal a kelenföldi pályaudvar mellett terebélyesedő meglehetősen ronda templomba megyünk éjféli misére, leginkább apu közelsége miatt (szomszédban az urnatemető). másnap pedig utazás Keszthelyre, ahonnan az év utolsó napjára jövünk csak haza
mint kisgyerekkoromban, úgy várom már, hogy leteljen az addig hátralévő idő
