úgy tűnik, amióta nem írok hivatásszerűen, itt élem ki a grafomániámat, közlési kényszeremet, de sebaj, gondolom minden rajongóm örül egy-egy új posztnak. szóval jól sikerült a tegnapi születésnapi összejövetel, amit mi sem jelez jobban, minthogy ízlésem ellenére karaokéztam, elnézést kérek minden kedves rokonomtól, barátomtól és ismerősömtől, akik e sorokat olvassák. mentségemre szolgál, hogy a felhozatal egyetlen vállalható számát adtam elő (te jó ég!), a Beatrice Azok a szép napok című opuszát. szerintem voltam olyan jó, mint a Feró, bár ez talán nem akkora dicsőség, mindenesetre nagy sikert arattam, leginkább a bevállalásommal. ígérem, jó ideig nem ragadtatom magam hasonló produkcióra. fényképet azért nem teszek ki az eseményről, mert valamennyi fotó homályos lett, talán szinkronban a magam elhomályosodásával
azért hála Kenőéknek, viszonylag emberi időben hazajöttünk, mint utóbb megtudtuk, az igazán fasza gyerekek 3-ig húzták, Kató ma délután 2-kor még fejfájásról panaszkodott. mi ellenben bicikliztünk vagy 20 kilométert, eltekertünk a Szúnyog-szigetre, majd át a Római-partra, onnan haza. szerencsére elkerültük a Műegyetem-rakpart hazafisággal terhelt demonstrálóit. mi majd holnap a Millán, bár részben egyetértek Évi Bajnai miatti fenntartásaival. este még társadalmi életet élünk: előbb Katával és Bariékkal találkozunk a Tik-Takban, később áttelepülünk a Bocskaiba, ahol újabb barátaink csatlakoznak hozzánk. most már erősen vágyik a szervezetem az újabb sör- és nikotinstopra, ma már mindenképpen visszafogottabb duhaj leszek, már ha lehet visszafogottan duhajkodni
(épp magamat hallgatom a rádióban. megerősít abbéli hitemben, hogy igen élvezetes műsorvezető vagyok, remek a hangom, jó a humorom, és rendkívül vonzó jelenség vagyok, a webkamerának hála, erről már a netes rádióhallgatók is meggyőződhetnek, igaz, csak az utolsó percekben a programajánlónál, addig kénytelenek beérni a vendégeimmel:))
