hangulatomra mára remek őszi kedv következett, elég volt a szitáló esőben elbicikliznem kelenföldi körutamra, apuhoz, a pályaudvarra, gyerekkori játszótéren, végig a Hengermalom úton, ki a Kopaszi-gát végéig, kedvenc szomorúfűzfámhoz, a tavacska érintésével be a Sünbe, majd beugrani még az Allee-ba vásárolni ezt-azt, szőlőt, citromot, ásványvizet
azt hiszem, tegnap tetőzött a náthám (vagy vírus? Péterék utóbbiról beszéltek este Dunakeszin, és a permanens torokfájásom is inkább ezt valószínűsíti, mindegy), éjszaka még orrcsöppeztem, reggelre viszont úgy elillant a nyavalyám, mint annak a rendje. eszembe jutott az a Kosztolányi-novella, amelyikben Esti Kornél borzasztó betegen indul el egy külföldi vonatútra a nyálkás-hideg budapesti pályaudvarról, éjjel gyötri a láz, aztán reggel láztalanul, egy barátságos német kisváros állomásán ébred föl, szállingózik a tél első hava, kipirult arcú gyerekek hógolyóznak, ő pedig úgy dönt, megszakítja útját, leszáll hát, és egy hangulatos fogadóban jól bereggelizik, és úgy érzi: öröm élni! talán az is az írás címe, hogy Boldogság. olvassátok el gyorsan!
kimondhatatlanul boldognak éreztem magam, és így vagyok ezzel még most is a kuckós lakásban. nemrég ebédeltünk (húsleves, libasült párolt vöröskáposztával, rozmaringos krumplival, utána Évi első Somlói galuskája). most eltekerünk a MOM Parkba cipőt nézni É-nek, utána még kis hentergés itthon, aztán este irány a Szkéné. vasárnapfény
