persze csak átmenetileg, egészen pontosan egyetlen éjszakára, az azt megelőző délutánra és a következő napra, estig. szóval ma délután mentem el Kenőék vizslájáért, Döméért biciklivel a lakásukra (VI. ker.), mert ők Gyulán nyaralnak, és a szomszédjuk hívta őket, hogy Döme egész éjjel és már nappal is vonyít a magánytól, hiába etetik reggel és este a barátok, az kevés a jószágnak a társasági életből. megkértek hát minket, hogy pesztráljuk Dömét holnap estig, amíg hazaérkeznek
csak egyszer hagytam el majdnem Dömét a Körúton, amikor ő leállt egy fánál szaglászni, én előretekertem, és mikor megálltam, azt láttam, hogy a kutya rohan visszafelé, a metróaluljáró irányába, ahonnan följöttünk. ha lemegy a lépcsőn, alighanem elvész a tömegben, de nem így történt. hol a biciklim mellett ügetett (a Margit hídon lefelé például iszonyú gyorsan), hol én toltam a cajgát, mert nagy volt a tömeg. azért kell hozzá bátorság, hogy egy baráti kutyát póráz nélkül végigvigyen az ember a fél városon, de kell hozzá Döme intelligenciája és megbízhatósága is, hogy minden sarkon magától megáll, és csak a felszólításomra lép le az úttestre
később Évi is bekapcsolódott a kutyázásba, este pedig még fölvisszük a Gellérthegyre, hadd szaladja ki magát, remélhetőleg jól fog aludni. mindenesetre most nem tűnik szorongónak, bennünket ismer, szeret, és örül, hogy társaságban van. mi meg neki örülünk
