ság" - szólt az üde felirat az Árpád és az északi-összekötő vasúti híd között. a mondat szerzője még egy főnévképzőt sem átallott odatenni a végére: ha lúd, legyen kövér. én meg kapkodva a fejemet, nem győztem sopánkodni a felirat miatt, miközben messziről jött bátyámékat próbáltam gardírozni a Duna mentén. különben rendben, én is ezt fújnám föl a falra, ha egyáltalán. csakhogy én nem fújok föl semmit, mert mérhetetlen prosztóságnak tartom a közfelületek összebarmolását
a mai Magyarország a megbasználakság országa. mindenki megbasz mindenkit, főként téged basznak meg, kár menekülni. el lehet hajókázni a felirat mellett, lehet nem szavazni arra a köztörvényes faszra, aki most az ország ügyeit viszi, de nem felejthető, hogy minden megnyilvánulásunkkal kifejezünk valamit: ha nem megyünk, ezek nyernek újra, ami katasztrófába sodorja az országot. barátaim! akarjuk ezt?
