jártunk vasárnap délután, méghozzá nem a Feneketlenén, hanem a campus egyik parkos részén kerestük fel azt a kis halastavat, amelyről Évi már régóta beszélt, de eddig nemigen találtuk. nem tévedés, halastóról van szó, sok apróbb jószág mellett legalább három méretes hal is úszkált a vízben, két pontyszerű (biztosan nem azok) és egy pirosas-fehére-szürkés, kurva nagyra nőtt aranyhal, ha ez biológiailag lehetséges
megnéztük még Neumann János félig lebegő mellszobrát, és finom süteményeket ettünk az immár szokásos cukrászdában, ami valahol a Bártfai és a Budafoki út kereszteződésénél van a sarkon, de lehet, hogy nem pont ott. mindenesetre kiülős hely, és egyedi sütiket kínálnak, meglehetősen borsos áron, de egyszer élünk
hazafelé még bementünk apuhoz, konstatáltuk, hogy még mindig a mi virágaink sorakoznak a sarokban, hát, persze, hisz a homokórás módszerrel csak keddenként szórnak, és múlt héten övé volt az utolsó temetés, ha ez esetben a temetés szó egyáltalán helytálló
itthonról még fölhívtam Tétényi Évát az esztergomi népszavazásról, megírtam a cikket, miközben É. szépen berendezte a könyvespolcokat, amelyeket délelőtt áthoztunk K-vel apu lakásából. itthon aztán összeszereltük a polcokat, K. a falhoz erősítette azokat. bár a teret kicsit szűkítette, szerintem még mindig tágas a nagyszoba, és a lakás világosságát sem vette el
