elment apu. szomorú vagyok. délután még beszéltünk telefonon, a vonatról hívtuk. kérte, hogy vigyünk be neki ezt-azt, kenőcsöt, ilyesmit. nem készült a halálra? visszagondolva az elmúlt napokra, azt hiszem, igen. már csak megszokásból próbált törődni magával. pénteken el tudtam búcsúzni tőle. megköszöntem, hogy volt, megöleltem. Keszthelyről még hívtam néhányszor, de valójában már nem kommunikáltunk érdemben. mikor este 10 körül a mobilom kijelzőjén láttam, hogy vezetékes számról hívnak, már tudtam. menthetetlen volt, ha van isten, hálás vagyok neki, hogy megszabadította egy rakás szenvedéstől, engem, minket pedig attól, hogy végignézzük az agóniáját. örökké itt marad velünk
vasárnap este
2012.02.27. 01:08 herrriporter
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ablakparkany.blog.hu/api/trackback/id/tr954212363
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
