cikáznak a Karolina fái között, de aztán rájöttem, hogy azok még nem lehetnek itt, mert ahhoz még hideg van, aztán amikor az egyik dalos kismadár leszállt az erkélyünkkel szembeni fára, felismertem, hogy cinege az, mindez a ragyogó reggeli napsütéssel együtt fölvillanyozott, már amennyire jelen körülmények közt villanyozódni tudok, egyedül az út túloldalán lakó negyedik emeleti erkélyen szenteste óta álló karácsonyfa képe zavart be kissé a tavasziasodó hangulatba, bár ha a júliusi kánikulában még mindig ott áll a feldíszített fenyő, az már vicces lesz
ma 46 napos böjtöt kezdek, nem a hamvazószerda miatti vallási megfontolásból, inkább egyfajta akaraterő-próbából és húsmentes ételekkel való kísérletezési kedvből. a sajtleves és a túrós palacsinta után indulok riportra, onnan pedig apuhoz a kórházba. még mindig süt a nap
hétvégén pedig Keszthelyre megyünk, visszük a bicikliket is, csudajó lesz!
