volt a vasárnapi minikirándulásunk célpontja. kisgyerekkorom óta vágytam arra, hogy meghódítsam ezt a kopár szikláiról messziről látszó domborulatot, de apám leintett: a hegy katonai terület, lezárt, civil nem teheti föl a lábát. még azt is hozzátette, hogy veszélyes kígyófajok tanyáznak rajta. így aztán egészen múlt vasárnapig letettem róla, hogy meglátogassam.
most viszont ideköltöztünk a lábához, adott volt tehát a helyzet, hogy legalábbis megközelítsük É-vel a hegyet. 
kimentünk hát a Bocskai út végére, átvágtunk a Budaörsi úton, caplattunk föl a Zólyomi közön, aztán magánterületet elzáró kerítések térítettek el jobbra. nem részletezem, sűrű kacskaringókkal, de rátaláltunk a fölvezető Meredek utcára, amely éppen a hegytetőt körbezáró kerítésbe torkollt, ahol tábla hirdette: Tájvédelmi körzet
szerencsére a gondnok rokonszenves ember lévén beinvitált a kerítésen belülre, majd sok érdekeset mesélve a területről, fölkísért minket a kilátóig. 
megtudtuk, hogy csakugyan a Honvédségé volt régen a Sas-hegy, és ha veszélyes kígyók nem is, számos hüllő- és mintegy 280 pókfaj lakja a vidéket, sok ritka növényféle társaságában. kiépített tanösvényen lehet megismerni az impozáns flórát és faunát, a nemrég felhúzott tájházban vagy miben pedig ismeretterjesztő előadásokat lehet hallgatni. a kilátás lenyűgöző
mindezek mellé szikrázóan sütött a nap a januári tavaszban, úgyhogy számomra az év eddigi legszebb délelőttje volt a vasárnapi, amiben É. is osztozott
délután még tüntettünk a Klubrádióért, este pedig megnéztük az Urániában Fligauf Benedek Womb című filmjét az emberklónozás morális veszélyeiről. gyönyörűen fotografált film, remek színészi játék. az egész nap úgy volt jó, ahogy!
(ezeket a hóvirágokat még reggel, induláskor vettük észre a hálószobánk alatti kertünkben. voltaképpen ez a néhány virágocska is már jó kedvre hangolt bennünket)
