lesz ismét a lakóhelyem november közepétől, akárcsak nagykorúságomig. utána laktam kollégiumban Szombathelyen, albérletben Újpesten, Rákosszentmihályon és -keresztúron, majd főbérlőként a Józsefvárosban, és ugyanott, csak az utca másik végében, ahol most ezeket a sorokat írom.
az évek során valamelyest megszerettem a Nyóckert. valójában mindig is ambivalens érzelmekkel viseltettem iránta. néha adódtak elcsíphető jó hangulatok a Magdolna-negyedben is, akadtak kedves szomszédok, egy-két kedvelhető hely. ugyanakkor lelkem mélyéig elkeserített a lepusztult, kutyaszaros utcakép, a szétivott arcú emberek látványa, a mélyszegénység megannyi megnyilvánulása. az utóbbi időben már inkább nem szerettem, csak azt, hogy esténként bekuckózhatok a lakásba É-vel.
most jöhet a békés, budai miliő, ahol legfeljebb a magánlakások ablakából és erkélyéről lógó nemzeti és árpádsávos zászlók zavarnak be a nyugalmas összképbe és hangulatba, de istenem. időnkénti mizantrópiámat ismerve talán csak egy pusztán szeretteim által lakott szigeten érezném igazán jól magam, ahonnét olykor rövid kirándulásokat tennék a városba, ahol az egykori slágerrel ellentétben nincs meleg, nyugalom és fény, csak hideg, idegbaj és mérhetetlen sötétség. persze ez sem igaz ebben a sarkított formában, de jól hangzik
fotómon a Teleki tér jelenleg. jó lesz itthagyni
