a Szabó Ervin téren, valahol a Prága Kávézó és a könyvtár között. először a két régimódi zöld-sárga telefonfülkére lettünk figyelmesek... ja, nem. előbb az összeverődött embereket láttuk, illetve meghallottuk a szaxofonszót, hát megálltunk, hogy mi is bámész. aztán egy fiú és egy lány pattant elő, berontottak egy-egy fülkébe, és a szaxofonszóra gyors vetkőzésbe kezdtek. mikor már alsóneműnél tartottak, gyorsan kivágódtak az ajtók, majd villámgyors fülkecsere után rohamtempóban felöltöztek: láss csodát, mindketten a saját ruháikba bújtak újra. hogy csinálták? sztem a fülke alján áttolták a szomszédba a saját ruháikat, mindegy is. utána egy sörösdoboz birtoklásáért kezdtek hadakozni a fiatalok, természetesen táncolva, végül a doboz egy kukában végezte a szereplők pedig elszaladtak. ekkor még rövid ideig játszott a szaxofonos, ám játékát hamarosan félbeszakította az egyik telefon csörgése, mire a muzsikus elpakolta a hangszerét, és szintén elment. néhány perc volt az egész, de erre a rövid időre ismét jó volt pestinek lenni. lenyugvó nap, tánc, zene, jókedvű emberek... sajnos a gyorsaság miatt csak későn eszméltem a fotózáshoz, így a vetkőzős jelenetről már lemaradtam. a többi itt látható
ja, és az egész produkció a Trafó szervezésében készült, a táncosok: Egyed Bea és Újvári Milán, a szaxofonos pedig Lawrence Williams, angol származású zenész-zeneszerző. köszönjük!
