vendéglátó egységeiben az a felirat olvasható a kátrányos falon, hogy A BOROZÓ EGÉSZ TERÜLETÉN SZABAD A DOHÁNYZÁS. hol vagyunk, baszki? az unió és az jövő nemzedék iránti felelősség is azt mondatja velünk: NE DOHÁNYOZZ! és mégis. nehéz ilyen emberbarát környezetet találni a mai Magyarországon, nekünk ma sikerült. Szentendre, Sas utca, kocsma, a nevét nem jegyeztem meg
persze cigizni rossz. jó volna reggel úgy ébredni, hogy eszedbe sem jut a dohányzás, jó volna, ha a gyermeked közelébe sem kerülne ennek a szenvedélynek. mégis úgy érzem, ebben az alapvetően pocsék világban jól esik cigarettázni. esik jól a faszt. mindegy.
ma végképp megutáltam az olaszokat. egyszerűen szétüvöltötték a kávézót, ahová beültünk egy kis kedves beszélgetésre. ÜVÖLTÖTTEK BAZMEG egyfolytában, nem érdekelte őket, hogy mások nem vevők a harsány gesztusaikra, voltaképp le sem szarták, hogy ki van még ott. hát, basszák meg. ez nem nemzeti sajátosság, hanem szimpla tahóság, szerintem
azt meg pusztán a tényfeltárásra hajlamos attitűdöm miatt jegyzem fel, hogy a szentndrei állomásvécé este 8-kor bezárt, és a szükség miatti leszállást követően a békásmegyeri illemhelyet is zárva találtuk. ha viszont rossz helyen végzed a dolgod, jól megbüntetnek a rendőrök
visszatekintve egyetlen sztendrei múzeum sem volt nyitva technikai okokra hivatkozva, amit valahogy elfelejtettek feltüntetni az intézmények honlapján. a kurva anyjukat. maradt a kocsmázás, amit itthon olcsóbban is abszolválhattunk volna
a kirándulás különben jól sikerült, hála a résztvevők lelki és szellemi felkészültségének, humorának.
