ablakpárkány

napjainak első napján két helyszínre is ellátogattunk É-vel a kora ősz ellenére is ritkaságszámba menő napfényes szombat délutánon. elsőként a Pest megyei Önkormányzat Hivatalának Városház utcai halványzöld épületét tekintettük meg belülről. a három belső udvarból az első a legimpozánsabb a közepén terpeszkedő óriási, csaknem százéves kanadai fekete diófa jóvoltából, de a másik két udvar is takaros a görög istennők szobraival, a harmadiknak morbid bájt kölcsönöz, hogy terében egykor embereket akasztottak nyilvánosan. szép volt a díszterem és a börtönkápolna is, amely az egykori börtönrészleg fölött található.

aztán egy gyors ebéd a Ferenciek terén fölfedezett Főzelékfalóban (sárgaborsó fasírttal, mákosguba). itt olvastam egy fővárosi reklámújságban a következő viccet: - Melyik a világ legügyesebb állata? - Az ürge, mert magokkal teli pofazacskóval úgy képes repülni, hogy közben egy baglyot egyensúlyoz a hátán.

aztán a CIB Bank épülete a Szabadság téren. monumentális neoreneszánsz épület, egykor lakóház. a belső terek pompásak, bár helyenként vásárian tarka díszítésekbe ütközik a látogató, elég, ha például az egykori tulajdonosok lakosztályában álló sokszínű kandallóra gondolok, viszont az egész valóban lenyűgöző, mégha hajdan volt emberek és a helyükre települt mai bankárok indokolatlanul fényűző mindennapjainak kellékeit és tereit is vonultatja föl. I. végigkísért bennünket plusz információkkal kiegészítve a hivatásos idegenvezetőnő mondandóját.

ekkor már igencsak akarózott hazajönni, a betegség borzasztóan elgyöngített, hiába, idő kell még, hogy teljesen fölépüljek. itthon aztán gyors alvás, majd beletemetkezés az új regénybe (Anyám szeretője), amelybe mostanra jócskán beleszerelmesedtem magam is (É. már olvasta). hideg tejeskávé, ez a bejegyzés, aztán uzsgyi a Vörösmarty Moziba az új Polanski-filmre. tudunk élni