.jpg)
olyannyira a hatása alatt vagyok még a balatoni nyaralásnak, hogy igazából alig tudok írni róla. az mindenesetre tény: most először fordult elő velem (és É-vel is), hogy hosszabb, tíznapos-kéthetes távollét után nem vágytam vissza Budapestre, sőt, szívem szerint visszamennék Keszthelyre, talán végleg is.
különösen a háromnapos balatoni körút emlékezetes. csodával határos, hogy miközben szinte az egész országban esett az eső és záporok-zivatarok pusztítottak, mi mindig a vihar előtt vagy mögött jártunk, jóformán végig napsütésben tekertünk, mindhárom nap fürödtünk is a Balatonban.
az első nap badacsonyi csalinkázásait emelem ki, ami egy eltévedésnek volt köszönhető, hisz Badacsony után lekeveredtünk a bicikliútról, így gyönyörű tájakon tekerhettünk keresztül, és még a kisebb-nagyobb emelkedők sem szegték a kedvünket, a kiváló olaszrizling-fröccsről nem is beszélve, hogy aztán Zánkánál visszatérjünk a kerékpárútra, Udvariban megnézzük az egyedülálló kerek sírokat, szállást találjunk az örvényesi kempingben, ami pók- és hőscincértanya volta ellenére is megfelelő alvóhelynek bizonyult (plusz mókuscsalád)
kiemelendő még az első nap esti tihanyi ki- illetve fölrándulásunk is, az esti vacsora a teraszon, de különösképp az életveszélyt is magában foglaló autós szembereflektorokkal súlyosbított vaksötétben történő lebringázásunk a dombról, mi tagadás, féltem kissé. nagyon
másnap egy említésre alig méltó esőcske Füredig, aztán az emberpróbáló szakasz Akarattyán, hogy végül kikössünk a meg nem mondom, milyen nevű, ám remek hangulatú és ételfelhozatallal bíró helyi kiülősben. jómagam Jókai bablevest abszolváltam pizzával. és a föntről elénk táruló táj látványa Aligánál! már csak ezért is érdemes volt végigcsinálni a túrát
a társaság kiváló volt, a második napra már egészen olajozott konvojt alkottunk hatan, egyszer sem zörrentünk össze komolyabban, és jó magaviseletünk jutalmául sötétedésre rátaláltunk az ideális kempingre Zamárdiban, amely nagyságrendekkel színvonalasabb, ám csupán kevéssel drágább volt az előző estinél. (az Arany- és Ezüst-parttal terhelt siófoki bícs igazán szóra sem érdemes) a szemközti kivilágított Tihany ellenben megmutatta azt az óriási távot és teljesítményt, amelyet reggeltől teljesítettünk barátainkkal/rokonainkkal; a sötét vízből ámulva csodálkoztunk rá a keleti félkörre!
a harmadik nap először Lelléről, defektről, bicikliszerelésről, láncleesésről szólt, katasztrofális utakról, majd Fonyódi strandolásról és evésről, végül egy végeérhetetlen záró szakaszról Fenékpusztáig, ahol a 400 éves sörözőben ittunk áldomást az emberpróbáló feladat megoldása fölött: 3 nap, csalinkázásokkal együtt mintegy 230 kilométer! szép volt fiúk, szép volt lányok! jövőre jöhet a Fertő-tó?
összességében ez volt a legjobb eddigi balatoni nyaralásunk, az utolsó hétvégén pedig még pesti barátaink is befutottak, úgyhogy borzasztó nehéz szívvel indultunk haza, és most, kedden délután még mindig csak keressük a helyünket a munkával terhes Budapesten. el innen, mielőbb! és akkor a képek:
indulás, mínusz egy fővel
a második képen már felbukkan a hiányzó személy, B. is. épp együtt fröccsözünk Badacsonyban. Olaszrizling szódával
a következő fotó már a Káli-medencében történt kalandozásunk után készült, Balatonudvariban, a kerek síroknál
itten pedig a már említett minimális kis esőben, É. a frissen vásárolt rózsaszín esőköpenyében pózol
, Zs. segít neki
Balatonfüreden aztán jött a hattyúk tava, a képen viszont egyetlen madár sincs, csak mi
terülj-terülj asztalkám Akarattyán, mindez nagyon sok kilométer 45 fokos emelkedőjének leküzdése után
ugyanott ketten
tudtam, hogy ez az állókép némileg bezavar a szerkezetbe, de istenem, kicsivel több lesz a fehérség. tudtuk, innen egy nagy lejtmenet után már többnyire sík terep következik, és csakugyan
ez a kép lejjebb már Aligán készült, afféle csendélet É-ről és a járgányok egy részéről. ott megvolt minden, ami egy giccses képeslap tartozéka: panoráma lemenő nappal, aranyhíddal
itt meg a pókos kép Zamárdiban, a kemping nekünk fenntartott karácsonyfa-izzókkal megvilágított asztalánál
azt is írhatom: három Gy-i lány és én
hát, ez a mackó itt sem bírt magával, éppen a dinnyénkre telepedett rá teljes terjedelmével, nem tudva még, hogy a dinnyét utóbb ott hagytuk a kempingben, ugyanis nem akartunk egy hatkilós terhet magunkkal cipelni
sok szöveg nem kell a következő opuszhoz: lányaink közül kettő a fonyódi bícsen
ehol pedig a végeredmény: három nap alatt köbebicajoztuk a Balatont, részben rozoga biciklikkel, időnként meg-megállva, bámészkodva, pancsikolva, bekajálva, mégis felfogható egyfajta sportteljesítménynek is a projekt. a kép a fenékpusztai működő kocsmamúzeumban készült, mintegy 7 kilométerre Keszthelytől, a végállomástól
ja, és a megérdemelt italok egy része a relikviákkal, néhány óra múlva be is rúgtunk rendesen
(ígéret: a szerb beszámoló végét még megírom)
