estem a Dohány utca Rózsák terei szakaszának kanyarában a biciklimmel. tulajdonképp egy alanyi jogú esés résztvevője voltam, közel s távol senki semmilyen járművel, szimplán nem tudtam bevenni a kanyart, és az arcomon csúsztam pár métert. még szerencse, hogy a fogaim nem törtek ki, akkor most nagy bajban lennék, a fogorvosom januárig babázik...
szóval erősen felduzzadt arccal várom az esti punkrendezvényt, CPG-film, ETA, Qss, Bariék, ott lesz a punkrajongó fülész és a punker pilóta, esetleg a Lopunk szociológusa, Hammer Feri és sokan mások... zsíroskenyér, fröccs, az arcberendezésem autentikusan simul az összképbe, és még egy hétfői riport alapjait is letehetem
kurvajó volt tegnap délután-este Kr-ékkal és K-ékkel a Turisztban, nem is hittem volna, h ennyire kommunikatív tud lenni I. egy idegennel, mint ahogy az is meglepett, mennyire közlékeny volt Sikretman a Gödörben. mesélt gyerekkori hányattatásairól, buddhizmusának gyökereiről. sajnos a Korai Öröm koncerten már nem voltam igazán képben, utána csak a balesetre emlékszem.
(most Firkint hallgatok szolíd hangerővel, de így is erős ez a muzsika)
viszont volt három ember a Rózsák terén, akik felsegítettek, pátyolgattak, hívtak volna mentőt is, ha hagyom. köszönet a két fiúnak és a lánynak