a cím az avatatlanok számára nyilván nem jelent semmit, és ténylegesen sincs jelentése, de azért elmagyarázom. Bódvalenkén június 19-én, a Sárkányünnepen forint helyett a lenkés volt a fizetőeszköz, lenkésért lehetett lecsót, pogácsát, üdítőt és kávét kapni, sörért persze elfogadták a hivatalos valutát is. ha valaki kíváncsi további részletekre, nézze meg korábbi bejegyzésemet, amelybe belinkeltem a bódvalenkei kirándulásról szóló cikkemet. a pótlás annak szól, hogy azóta ígérek az ott készült, ám az írásból kimaradt fotókból egy válogatást, amelyet most megteszek
képek föntről lefelé, balról jobbra: Zs, amint grimaszolva dohányzik, K, miközben csészét húz az orrára, Kunhegyesi Ferenc festőművész, gyerekek a kézművesház előtt, egy érdekes arcú lány a tornácon, aztán egy szép, afféle franciás arcú lány az egyik freskó előtt
itt meg aztán mi mindannyian, a Gizi mama főztjét kínáló sátor alatt, Erika vendégeként (róla nem sikerült jó kép). ebből a lecsóból nem ettünk, ezen a portán csak pálinkáztunk, pogácsáztunk és kávéztunk
alább látszik is, milyen hülyék lettünk a házi szilvóriumtól, jobbra pedig David Yengibarjan harmonikázik józanul
méghozzá ez előtt a remek közönség előtt, akik a szalmán ülve élvezték, hogy egyszer az életben rájuk kíváncsi a világ, hogy megmutathatják, mit tudnak, hogy vendégül láthatják a budapesti hírességeket, művészeket és újságírókat... holott elsősorban ők ennek a projektnek a főszereplői, akik ott a borsodi határszélen élik a mindennapjaikat 
a vendégek aztán az eszem-iszom, mókakacagás végén szépen hazamentek összkomfortos lakásaikba, elmesélték barátaiknak és ismerőseiknek a látottakat és hallottakat, beszerkesztették a bódvalenkei fotókat a blogjukba, és elképzelték, ahogy jövőre majd visszatérnek, estleg két napra, hívnak másokat is, és úgy érzik, jót tesznek ezzel a falunak. és valóban...
