legalábbis másnap ezt mesélte É. mármint hogy péntek este a Rohamban a mellékhelyiség felé imbolyogva egyensúlyt vesztettem, és ráestem egy harcikutyára, de az államat nem az eb marta meg, ő szenvedő alanya volt a történetnek, hanem egy vasszék támlájába, vagy mibe basztam be, mindenesetre vérzett kissé, amire É. barátnője hívta fel a figyelmet visszaérkezésemkor, hogy törölje már le a vért az államról.
törölje le a vért az államról. gyönyörű mondat. elég sok vér tapad a magyar állam kezeihez, van mit törölni. bocs a képzavarért. egyébként nem vészes a sérülés, két nap, oszt semmi nyoma. az eddigiekből is kiderül, iszós nap volt a péntek. kezd elegem lenni a kocsmázásokból, végül is nem szentírás, hogy a hét végeit alkoholizálással kell tölteni, ideje kiszállni ebből a projektből.
talán jövő hét végén. igaz, Keszthelyre megyünk, ahol S. reggel azzal indít, hogy "pálinkás jóreggelt!", és hozza a bűnrossz itókát a poharakkal, de mindig lehet nemet mondani, csak nem könnyű. majd most megmutatom, hogy ki a legény a gáton. vagy nem.
ezt a feliratot az Üllői úton vadásztam egy esős biciklizés alkalmával. hát, nem tudom. annyira alternatív a hely, hogy a magyar helyesírás szabályaira sincs tekintettel? meg egyáltalán: ronda. talán ettől szép. benézve az üvegen újságpapírral tapétázott teret látni. nem túl eredeti, de istenem. még mindig jobb, ha a helyiek így fejezik ki magukat, mintha mondjuk biciklistákat ütnének.
