sámánok bohóckodtak a patakparton szombat délután, folyamatos dobszó
rezegtette a környék levegőjét, mi a domboldalon emelkedő híres kerek templom oldalához telepedve sütettük magunkat a napfénnyel, bámészkodtunk lefelé a vásári forgatagba, kicsit aA Gyűrűk Ura Megyéje, a hobbitfalu jutott az eszembe. voltaképpen nem csináltunk semmit a sörözésen kívül, amit később mézespálinkával rántottuk össze a ZS-val. É. szójátékát még ideírom: - Milyen csirkét eszik a sámán? - Táltott csirkét.
este még römiztünk egyet E. szüleivel, míg a fiatalabbak kocsmáztak egyet valahol a környéken. aztán reggel visszamentünk Veszprémbe, ahol én állatkerteztem
, míg É-ék valami kortárs képzőművész kiállítását látogatták. na, majd egyszer részletesen leírom a zooban tapasztaltakat, amúgy is nagy állatkertrajongó vagyok, már ha normálisan tartják a jószágokat. itt például vegyes benyomásokat szereztem. most csupám az Afrika kifutót és a mókás lemúrokat említem, az ő etetésükről kisfilmet is készítettem, megpróbálom mellékelni. és Veszprémben nem könnyű biciklizni a számos domb miatt, mire a viaduktra föltekertem, egészen kimelegedtem. a város a tengerszinttől a legmagasabban fekvő megyeszékhelyünk.
aztán megint a Hungáriában ebédeltünk, ami a reggeli látszat ellenére nyitva volt, én most marhapörköltet ettem nokedlivel. még előtte megnéztük a regi temetőt, közvetlenül a városi kórház mellett.
azért elképzeltem az onkológia ablakain kitekintő betegek arcát, ahogy a kés alá fekvés előtt a sírokat bámulják. a temető valóban szép, E. ottfelejtette a táskáját az egyik síron, de visszabicikliztem és megtaláltam. utána még fagyiztunk egyet a sétáló utcában (csoki-málna), és a 4 órás vonattal haza is utaztunk, hogy még este is maradjon egy kis időnk együtt. így is lett
még egy fotó a palántáimról. a paradicsomok közben kihaltak, a paprikák szépen tartják magukat, a virágokat vélhetően agyonöntöztem. a képen még látszanak a paradicsomok is a kerek dobozokban, na, azok már nincsenek.
ja, és amíg el nem felejtem, két idézet immár Budapestről. az egyik a boldogult Józsefvárosi pályaudvar előtt sorakozó két óriásplakátra van fölfújva öles betűkkel. az egyikre ez: - Elhányok a Jobbiktól. a másikra a nyomaték kedvéért: - A Jobbiktól elhányok. no comment. a másik a Reáltanoda utca egyik kapuján olvasható. íme: "Ha még egyszer ide mersz szarni, élve foglak elégetni. Az anyád nem tanított viselkedni, te mocskos bevándorló?" ez sem igényel kiegészítést
ez már egy bónuszkép, csakhogy alátámasszam korábbi állításomat a veszprémi női aktokról, meg amúgy is vidám kép, ráadásul kedvesem fotózta, amint épp egy idegen nő fenekét fogdosom. ahogy most jobban megnézem a képet, pont a valamivel leöntött popsirésznél nyúlkálok, akkor nem vettem észre, sebaj
nyáron újra meglátogatjuk Veszprémet, legalábbis ebben maradtunk
