ablakpárkány

csendélet, Zsófival és édesanyjávalaranyosak

ezúttal egyedül jártam. gyönyörű napsütésben bicikliztem oda, majd fölcaplattam a Szent Mihály-dombra a kis templom mellé napfürdőzni és csodálni az őszi Balatontés ott készítettem ezt a szelfit, ami sajnos belőlem sokat, a tájból keveset mutat. felemelő volt, na! a domb alján találkoztam Andrással…

unokatesójával is készült egy kép, amint függőágyaznak a csornai rokonok kertjében, mindenszentek és halottak napja előtti temetőlátogató körutunk első állomásán. idén mindenhol rövid időt töltöttünk, hogy még világosban Keszthelyre érjünk, és ez sikerült istulajdonképpen apósom kérése volt a…

idén nem fotózkodott Zsófi, mivel végigaludta a szilsárkányi rokonlátogatást. mindenesetre lefényképeztem néhányat a gyereksertések közül, mutterral, természetesen és hogy Zsófi se maradjon malac nélkül, imhol egy kép róla, amint malackodik a levestésztával az etetőszékében állva. Istenem, de jó…

lefotóztam Zsófit. mint korábbi posztomban írtam, ez a szobor különösen kedves nekem, kiváltképp Zsófival együtt

mindig szívesen dicsekszem, hisz szépek és okosak. azt hiszem, akkor is büszke lennék rájuk, ha csúnyák és buták lennének. azért valahogy jobb egy kicsit, hogy úgy van, ahogy így vanhát, de most tényleg