vagyis Budaörs a helység, amelyet vasárnap meglátogattunk szép napsütéses, kicsit csípős időben, fasírtokkal, kiflikkel, uborkákkal és termosznyi forró teával fölszerelkezve, és persze Döme kutyát is magunkkal vittük. a Nepomuki Szent János templom mellől kaptattunk föl a bibliai tájat idéző Kő-hegyre, ahol kívülről megnéztük az évtizede folyamatosan felújítás alatt álló, ezért bezárt Kő-hegyi kápolnát, majd hosszas erdei ösvényeken való bolyongás után bevettük a Frank-hegyi Turistaházat, a szabadban felállított asztalok egyikénél kolbászos bablevest ettünk, amit a monopolhelyzetben lévő étteremben 1100 forintért vesztegettek, ittunk a sörükből, üdítőikből és kávéjukból, majd szlalomban leereszkedtünk a meredek magaslatról, miközben mellénk csapódott egy azonosíthatatlan felmenőkből álló vaskos és barátságos kutya, akit Döme nemigen szeretett, mi pedig a városba érve aggódva figyeltünk: visszatalál-e feltételezett lakhelyére, a dombtetőre. hiába próbáltuk lerázni a városi temetőnél, utánunk jött a Szamos Cukrászdáig, onnan azonban a sütievésünk végére eltűnt, mire kijöttünk, nem láttuk sehol
a sírkertben egyébként érdekes feliratú kereszteket és márványtáblákat láttunk, a megváltva feliratról például eszünkbe jutott, hogy akár üdvözülve vagy elkárhozva szavak is szerepelhetnének a fejfákon, de csak a halandó elmúlásra vár! mondatot rögzítettünk említetten kívül. na, azt sem igazán értettük
a sütemények és egyéb édességek frissek, finomak, de kisméretűek voltak, korántsem érték meg 400 forintos egységárukat, de egyszer élünk, ráadásul valamennyien rá voltunk kattanva a cukrásztermékekre, hát habzsoltunk. az új információkra vágyóknak még annyit: a 29 428 fős Budaörs (Örs) nevét valószínű egy Örs nevű kabar törzsről kapta. 1236-ban említette először oklevél Ewrs,1282-ben pedig Kechkevvrs néven. Örs nevezetes szőlőtermelő falu volt a Fehérvárra menő út mellett. Szent Mártonról elnevezett egyháza a kelenföldi Szent Gellért-egyház kápolnája volt.
Budaörs testvérvárosai: